You are here
Milyen veszélyek lestek a viktoriánus kori London lakóira? UK 

Milyen veszélyek lestek a viktoriánus kori London lakóira?

Több szempontból is igaz, hogy a viktoriánus kori Anglia a modern bűnözés bölcsője volt. Az ipari forradalom berobbanásával leendő munkások hada özönlött a megállíthatatlanul növekvő nagyvárosokba, hogy kihasználják a prosperitást, és igen csekély, de biztosnak tűnő bérért dolgozzanak. A veszélyes munkakörülményekkel és az éhes család etetésének küzdelmeivel szembesülve sok 19. századi angol döntött úgy, hogy megélhetési nehézségeit kevéssé törvényes módon oldja meg. A londoni utcákat bűnbandák uralták, a börtönök pedig sohasem voltak üresek.

Brutális bűnbandák utcai háborúi

„London volt az első város, ahol a szuburbanizáció – vagyis a módosabb középrétegek a város külső területeire kiköltözésének a folyamata – testet öltött, ami az ipari forradalom hatásainak köszönhető” – magyarázta Jean-Vincent Roy történész, aki a tavaly októberben megjelent Assassin’s Creed Syndicate nevű, az 1868-as londoni alvilágban játszódó, sokak szerint igazán történelemhű számítógépes játék megalkotásánál is segédkezett.

Az utcai bandák egymás közti harca 1870 körül már igencsak megnehezítette a londoni polgárok életét. A bűnözői csoportosulások, mint például a Peaky Blinders, a Tiger Bay vagy a Fitzroy Place Boys (általában azon városrészekről vagy utcákról nevezték el őket, ahonnan származtak a tagjaik), igen brutális, sokszor halálos kimenetelű területi harcokat vívtak. Fontos megemlíteni, hiszen kevesen tudják (ráadásul még az előbb említett játék sem pontos e tekintetben), hogy az utcai bandák főként tizenévesekből és gyermekekből álltak. Ez azonban nem jelentette azt, hogy kevéssé véres „háborúkat” vívtak volna, mint felnőtt társaik.

A leggyakoribb fegyverek a kések, bőrövek, pisztolyok és a furkósbotok voltak. 1882-ben például a Dove Row nevű banda hét tagjának kellett börtönbe mennie, amiért az egyik kocsma minden egyes vendégét arcon szúrták. Az 1890-es években pedig a Somers Town Bows és a Clerkenwell Boys tagjai az utcákon több tucatnyi csatában estek egymásnak tíz shillingért vásárolt lőfegyvereikkel.

Azt hihetnénk, hogy ezek a bandák labilis, szervezetlen és ideiglenes tömörülések voltak, ám ez korántsem volt így. A többségük jól szervezett és irányított csoport volt, amely a bűnözői körökben tiszteletet váltott ki, s a piti zsebtolvajok ölni tudtak volna, ha a tagjai közé kerülhettek. Egyes bandák a postakocsik és egyéb szállítással foglalkozó vállalatok szekereinek kirablásával, olykor pedig elkobzásával keltettek hírnevet, és szereztek vagyont.

A nagy aranylopás

A viktoriánus kori Angliában a piti rablások, utcai lopások mindennaposnak számítottak, a legnagyobb fejfájást azonban a vonatrablások okoztak a hatóságoknak. A század leghíresebb vonatrablására 1855-ben került sor, amely a Great Gold Robbery néven vonult be a történelembe. A tolvajok 12 ezer fontnyi aranyat lovasítottak meg, amely ma közel egymillió angol fontnak, vagyis 410 millió forintnak felel meg.

A gőzös a londoni Bridge állomást három, biztonságosan lezárt, arannyal teli ládával hagyta el. Amikor a vonat órákkal később a folkestone-i állomásra begördült, az egyik láda már 18 kilogrammal könnyebb volt. Amikor felnyitották az egyébként Párizsba szánt ládát, ráeszméltek, hogy nem csupán 18 kilogrammnyi arany tűnt el, hanem a fadoboz egész tartalma, amelyet ólomlövedékekkel helyettesítettek. A rendőrség eleinte értetlenül állt az eset előtt, majd egy évvel később egy Edward Agar nevű elítélt vallomást tett, hogy a vasútnál dolgozó William Pierce segítségével egyszerűen lemásolta a vonat biztonsági kulcsait.

Elmondása szerint később utasként szálltak fel a vonatra, majd egy korrumpálható biztonsági őr segítségével ólomra cserélték az aranyat. Agar és Pierce a redhilli állomáson leadták a szajrét egy bizalmasuknak, ők azonban Doverig utaztak a vonattal. A tettesek valószínűleg megúszták volna az esetet, ha néhány hónappal később Agart nem tartóztatták volna egy hamis csekk miatt. Ironikus, de a bűnözőnek semmi köze nem volt az említett váltóhoz, csupán véletlenül volt nála.

Hasfelmetsző Jack

A viktoriánus kor leghíresebb rémtörténetéről szinte mindenki hallott. 1888 és 1891 között tizenegy prostituáltat öltek meg brutális kegyetlenséggel a londoni Whitechapel negyedben. Legkevesebb öt esetet a Hasfelmetsző Jack néven ismertté vált sorozatgyilkosnak tulajdonítanak. A gyilkos a tetteit ritka kegyetlenséggel követte el, sebészi pontossággal vágta ki az áldozatok szerveit. A gyilkosságok során elkövetett csonkítások egyre brutálisabbá váltak, a gyilkos az utolsó áldozat belső szerveit szinte teljesen eltávolította, szívét kitépte, az arcát pedig szétszabdalta. A Scotland Yard több száz levelet kapott ebben az időben. Az egyiket Hasfelmetsző Jack néven írták alá, míg egy másik csomag egy fél emberi vesét tartalmazott.

Az idők során – főként a bulvársajtónak köszönhetően – száznál több feltételezés született a Hasfelmetsző kilétét illetően: a legvadabb elmélet szerint betanított csimpánz volt, vagy kannibál, esetleg egy elmebeteg bába, vagy éppen az orosz titkosszolgálatnak az angol belügyi szerveket lejáratni akaró ügynöke. Gyanúba keveredtek ügyvédek, orvosok, költők, hentesek, szabadkőművesek, Gladstone miniszterelnök, valamint Viktória királynő unokája, Albert Viktor is, aki egy elmélet szerint azután kezdte meg bosszúhadjáratát, hogy egy prostituált megfertőzte szifilisszel.

Egy 2014-es vizsgálat szerint, amely során az egyik áldozat mellett talált sálon lévő DNS-t elemezték, a sorozatgyilkos egy Whitechapelben élő, fodrászként dolgozó lengyel bevándorló, Aaron Kosminski  volt. A valódi tettes arca azonban minden bizonnyal örökre rejtély marad.

Forrás: <a href=”https://www.facebook.com/idegenvezeteslondon/?fref=ts”> Idegenvezetes London</a> / Kép: Mult-kor

 

További Hírek:

Leave a Comment