You are here
Nyilvánosan megszégyenítették az első esernyőt használó férfit Angliában Life in the UK UK 

Nyilvánosan megszégyenítették az első esernyőt használó férfit Angliában

Az 1750-es évek elején egy Jonas Hanway nevű angol utazó, aki nemrég tért vissza franciaországi útjáról, úttörő módon esernyőt kezdett használni London esős utcáin. Az emberek jelenségre adott reakciója – figyelembe véve az angol időjárást, valamint az ott élő gentlemanekhez köthető sztereotípiákat – meglehetősen szokatlan volt.

Az emberek fel voltak háborodva. Néhányan huhogtak, mások kigúnyolták, amint elhaladt mellettük az utcán, de volt, akiket annyira sokkolt a látvány, hogy ledermedtek. Ki volt ez a különös figura, aki nem átallott elkövetni egy ekkora vétket a társadalmi normák ellen?

Hanway volt az első ember, aki szégyenérzet nélkül lépett ki az utcára egy esernyővel a 18. századi Angliában. Ekkoriban ugyanis a britek körében az a hiedelem terjedt el, amely szerint az esernyőhasználat a személyiség gyengeségére utal, különösen a férfiak esetében. Aki így próbált meg védekezni az esővel szemben, nyilvános nevetség tárgyává vált.

Közrejátszott az esernyőhasználattal szembeni ellenérzésben az is, hogy a britek túl „franciának” tartották a tárgyat. Ez arra vezethető vissza, hogy a 18. században egy francia kereskedő, Jean Marius fejlesztette tovább a távol-keleti nemeseket a népsütés káros hatásaitól védő napernyőket, kifejlesztve azok könnyű, összecsukható, vízhatlan anyaggal ellátott változatát, amely az esőtől és a hótól is óvta annak használóit. 1712-ben Pfalzi Erzsébet Sarolta orléans-i hercegné is szert tett egy Marius-féle alkalmatosságra, amely természetesen hamarosan elterjedt a francia nemesasszonyok körében. Az évszázados francia-angol ellentét közismert, így aztán nem csoda, hogy aki esernyővel jelent meg Angliában, csak „szenvelgő franciának” nevezték.

Jonas Hanwayt azonban nem különösebben érdekelték a társadalmi elvárások. Soha nem riadt vissza a többség haragját kivívó, megosztó lépésektől. Komolyan ellenezte például a tea Angliában való elterjedését, olyannyira, hogy Esszé a teáról és káros következményeiről címmel még írásban is kifejezte ellenszenvét. Hanway emellett komolyabb tevékenységet is kifejtett: négy unalmas könyvet írt például a Kaszpi-tengeri brit kereskedelemről.

Az évek során a férfinak esernyője miatt minden elképzelhető gyalázkodást el kellett viselnie, ha a szokatlan tárggyal jelent meg a járdán. Különösen a kocsisok keltek ki Hanway ellen. Angliában ekkoriban a legelterjedtebb közlekedési eszközök a kétkerekű lovas kocsik (ún. hanson cabek) és a gyaloghintók voltak. Az üzlet különösen az esős napokon indult be, mivel az utasok így megkímélhették magukat az elázástól. Az esernyő természetesen legalább akkora veszélyt jelentett a kocsisokra, mint az Uber a taxisokra. A kocsisok haragja olykor egészen odáig terjedt, hogy szeméttel dobálták meg az esernyős férfit. Egy másik kocsis egyszerűen megpróbálta elütni Hanwayt, aki viszont nem volt rest az esernyőjét használni védekezésképpen.

Bár Hanway gyakran vált gúny tárgyává, az esernyő egyre népszerűbb lett Angliában. Egy idő után szinte minden városban megjelent a helyi Hanway. A férfi 1786-os halálakor már országszerte meredeken emelkedett az esernyőhasználók száma – egyre több és több embert lehetett látni, amint büszkén emeli feje fölé esős napokon az esernyőjét.

Három hónappal Hanway halála után – a kocsisok megdöbbenésére – egy hirdetés jelent meg a London Gazette nevű lapban: a Gatward esernyőmanufaktúra kínálta portékáját, amelyet „a legnagyobb egyszerűséggel és könnyedséggel” lehetett becsukni és kinyitni. Beérett a Hanway által elindított esernyőforradalom.

Forrás: Idegenvezetes London / Kép: Mult-kor

További Hírek:

Leave a Comment