You are here
CSAK A NYELVÜKET FIGYELJÉK! Hasznos 

CSAK A NYELVÜKET FIGYELJÉK!

A nyelvtanulás hatalmas kaland, mégis sokan félnek belevágni. Pedig rengeteg érvünk van a soknyelvűség mellett, és néhány kipróbált praktikával semmi sem lehetetlen.

„Magyarország számomra Európa útkereszteződése. A nyugati és a keleti, az északi és a déli kulturális elemek itt találkoznak, de elég csak az évszakokat nézni: a tél kis túlzással itt olyan, mint Skandináviában, a nyár meg mint a mediterrán vidékeken. Ezzel együtt Magyarország mégis nagyon egyedi, a magyar nyelv például eléggé különbözik az összes, általam eddig tanult nyelvtől. A hangzása olyan, mint egy folyó hömpölygése. Rendkívül békés, nyugodt, ahogy a magyar emberek beszélik, szemben mondjuk, a héberrel, ami sokkal energikusabb, vagy az angollal, ami ehhez képest sokkal laposabbnak tűnik” – számol be a magyarral nyelvvel kapcsolatos élményeiről Alex, londoni nyelvtanár, blogger és – feltétlenül hozzá kell tennünk – poliglott, azaz több nyelven beszélő ember. Ha az anyanyelvét, az angolt is beleszámítjuk, akkor összesen tíz nyelven beszél; az orosz, a héber, a spanyol, a holland, a német, a francia, az olasz és a katalán mellett nemrég tanult meg magyarul is, mert ha valami, akkor a magyar nyelv egy poliglott számára igazi kihívás – mondja. Ma már magyarból is olyan szinten áll, hogy az interjú közben is csak időnként váltunk angolra.

A sok nyelven beszélő emberek közül, akikkel eddig találkoztam, leginkább talán Alex identitásában játszik meghatározó szerepet a soknyelvűség. Nemcsak használja és oktatja a fent említett nyelvek nagy részét, hanem rendszeres szereplője és szervezője is a nemzetközi poliglott konferenciáknak. Néhány éve az idegen nyelvek szenvedélyes és részben amatőr halmozói már ilyeneket is szerveznek, az első poliglott konferenciát ráadásul Lomb Katónak, a világ első szinkrontolmácsai egyikének az emlékére Budapesten rendezték meg, 2013-ban. Alex részt vett ezen, majd az ezt követő újvidéki poliglott konferencián is, a tavalyi New York-i eseményt viszont többedmagával már ő szervezte, ahogyan az idei, októberre tervezett thessaloniki konferencia megvalósításában ugyancsak közreműködik.

A konferenciákon általában nyelvtanulási technikákról, időmenedzsmentről, memóriafejlesztésről szóló előadásokat tartanak. Alex szerint ezek az események fontos közösségformáló erőt jelentenek, évente 400-450 poliglott találkozik ilyenkor, a magyarok közül is általában hárman-négyen képviseltetik magukat, és a poliglott univerzum legismertebb nevei is rendszeresen megfordulnak a rendezvényeken. Ilyen például a „memória Bruce Lee-ja”, a memóriafejlesztő gyakorlatairól és tanácsairól híres Anthony Metivier, akibe bármikor bele lehet futni egy ilyen rendezvényen, ahogyan az Actual Fluency című blog szerzője, Kris Broholm is állandó vendég. Broholm már három éve készít podcast adásokat poliglott emberekkel a világ minden tájáról, és így adja tovább a nyelvtanulás szenvedélyét.

Kőrösi Bálint, az Öt év öt nyelv című blog szerzője is ott volt az első, budapesti eseményen. Elmesélése alapján valóban hatalmas a bábeli zűrzavar egy-egy ilyen összejövetelen, beszélgetés közben az emberek gond nélkül váltogatnak a nyelvek között attól függően, hogy éppen melyik nyelven lehet valamit pontosabban vagy érzékletesebben kifejezni. Bálint azonban a konferenciák kevésbé szerethető oldalát is látja: „A baj az, hogy néha elhatalmasodik a versenyszellem a résztvevőkön. Én egy idő után eléggé erőltetettnek éreztem ezt az »én megtanultam két hét alatt perzsául, én meg egy hét alatt ógörögül« – rivalizálást, nekem ez annyira nem szimpatikus, úgyhogy most már nem járok konferenciákra” – teszi hozzá.

Minden nyelvvel új gondolatok születnek

Alex szerint poliglottnak lenni ahhoz hasonló érzés, mint amikor az ember színes lencséjű szemüvegek között válogat. Azzal, hogy az addig beszélt nyelvet lecseréli egy másikra, a gondolkodása, viselkedése halványan megváltozik, az addigiakhoz képest kicsit más színben kezdi látni a világot.

Nézzük például milyen színt ad hozzá a világhoz az angol és az orosz. Szerinte az angol például meglehetősen énközpontú nyelv, míg az orosz éppen ennek az ellenkezője. „Az angol minden vonatkozásában rólad szól: I am sad, I am hungry… Ezzel szemben az oroszban a dolgok inkább csak megtörténnek veled, oroszul inkább úgy fejezed ki magad, hogy it is sad to me. Sarkosan fogalmazva: az orosz úgy fogja fel, hogy nagyon sok a szomorúság a világban, és ez hatással van rá, míg az angolban ugyanez a szomorúság belőlem jön, és ha rosszul működnek a dolgok az életemben, akkor csakis az én felelősségem ezen változtatni. Az oroszban ehhez képest az az érzésed, hogy nincs szükségszerűen befolyásod arra, ami történik veled. Így értelemszerű, hogyha angolról oroszra váltasz, akkor egy picit megváltozik a világhoz való hozzáállásod is.”

Kőrösi Bálintnak, aki az angolon kívül spanyolul, németül, kínaiul és oroszul is tanult, Alexéhez hasonló tapasztalatai vannak. Azt vette például észre magán, hogy németül jóval lényegre törőbben fogalmaz, mint mondjuk angolul. „A németben ugyanis nincs szükség ezekre a cirádás, udvariassági formulákra, amit az angolban használunk, a németben nincs small talk, szarakodás, mellébeszélés. És ez nekem tetszik, mert ha németekkel beszélek, akkor tudom, hogy nem hagynak kétségek között, ellentétben, mondjuk, az ausztrálokkal, akik akkor is mosolyognak, ha egyáltalán nem kedvelnek. Ezt a stílust az ember egy idő után felveszi, és ehhez nem kell egy percet sem Németországban élnie, elég, ha csak németül beszél” – mondja.

Anna hét nyelven beszél, a magyar mellett olaszul, románul, spanyolul, franciául, németül és angolul, és nem egyszer került már zavarba ejtő helyzetbe a nyelvek összekeverése miatt.
 „Tizenöt évet éltem Rómában, ennek köszönhetően olaszul anyanyelvi szinten beszélek, ahogy románul is, ugyanis Bukarestben nőttem fel. Már Rómában éltem, amikor elkezdtem spanyolul tanulni, és el kellett mennem a román nagykövetségre valamit elintézni. A mai napig emlékszem a kínos szituációra: románul akartam megszólalni, de spanyolul jött ki a szó a számon, és mikor korrigálni akartam, végül olasz lett belőle.”

Előfordult már vele az is, hogy fel sem fogta, amikor véletlenül más nyelven olvasott. „Szintén az olaszországi spanyoltanulásomhoz kapcsolódó élmény, amikor vettem egy spanyol nyelvű könyvet és hozzá az olasz fordítást is arra az esetre, ha valamit nem értenék a spanyolból. Fantasztikusnak találtam, hogy szinte mindent megértettem elsőre spanyolul. Csak a végén, a könyv befejeztével kellett rájönnöm, hogy tulajdonképpen végig az olaszt olvastam.”

Hatékony fegyver az időskori elbutulás ellen

Érthető, ha mostanra önben is felmerült a kérdés: szép dolog nyelveket tanulni, de mégis mi értelme bármi mást bemagolni az angolon kívül?

Először is az angol korántsem annyira univerzális nyelv, mint ahogy azt mi, innen Európa közepéből gondoljuk. És itt máris ragadjunk le egy gondolat erejéig: elég csak megnéznünk a különböző országok angolra vonatkozó nyelvismereti indexét, és kiderül, hogy még Európában is egy rakás olyan ország van, ahol az angoltudás erősen mérsékelt. Az EF EPI éves felméréseibe olyan országokat szoktak bevonni, ahol össze tudnak szedni legalább négyszáz, angolul valamennyire tudó embert, hogy aztán az ismereteik szintjét felmérjék. Nem azt nézik tehát, hányan tudnak, és hányan nem tudnak angolul, hanem azt, hogy a megkérdezettek milyen mértékben használják helyesen a nyelvet. Tavaly hetven ország került fel ez EPI listájára, ezek közül Magyarország a 21. helyen végzett, mi vagyunk az utolsó olyan ország, amely még magas értékelést kapott. Spanyolország, Olaszország, sőt Japán is mögénk került, a legtöbb ázsiai és dél-amerikai állam pedig a ranglista legutolsó pozícióit foglalja el. Ebből is látszik, hogy az angol még mindig nem egyeduralkodó nyelv, érdemes más nyelvet is elsajátítani, hogy megértessük magunkat, mondjuk, Európa fővárosain kívül is.

De nézzük a további érveket a soknyelvűség mellett. Minden interjúalanyunk kivétel nélkül úgy gondolja, hogy egy kultúrát csak és kizárólag akkor lehet alaposan megismerni, ha beszéljük a nyelvét. Alex erre a következő példát hozza fel: „Tapasztalatom szerint a magyarokkal kapcsolatban az az előítélet alakult ki külföldön, hogy a magyar éttermi kiszolgálás elég rossz. Amikor ugyanis a magyar pincérek angolul beszélnek, akkor általában nagyon közvetlenül, nyersen fogalmaznak, nem tűnnek udvariasnak. De abban a pillanatban, amint az anyanyelvükön beszélsz velük, éppen az ellenkezőjét tapasztalod, mivel magyarul azért igen sok udvariassági formulát használnak.” 
Alex szerint az ember annál nyitottabb és toleránsabb másokkal szemben, minél több nyelven beszél. „Rugalmasabbá tesz a gondolkodásunkat, ha más nyelven is tudunk kommunikálni.”

A megfelelő nyelv egyértelműen kulcs egy másik kultúrához, de kulcs lehet bizonyos gátlások feloldásához is. Gergő, aki egyelőre három nyelvvel próbálgatja szárnyait, azért kezdett lejárni az egyik budapesti poliglott klubba, mert kezdetben nagyon nehezen oldódott fel társaságban.

„Nem igazán tudtam megnyílni az emberek előtt, de idővel rájöttem, hogy a gátlásaimat fel tudom oldani, ha idegen nyelven beszélek egy külföldivel, ami a klubunkban azért igen gyakran előfordul” – mondja. – Mindenképpen életben szeretnéd tartani a beszélgetést – hiszen ez egy beszélgetős klub lényege –, ezért egyre többet és többet vagy kénytelen elárulni magadról. Azt vettem észre, hogy csak úgy lehet egy idő után pörgetni a külföldiekkel a beszélgetés kerekét, ha intimebb témákat is érintünk. Ehhez képest egy magyar partnernél erre nem feltétlenül van szükség. Egy magyarral egész hosszan tudunk olyan felszínes dolgokról is vitatkozni, hogy például mi volt ma a BKV-n, nem kell a másik lelkében mélyre ásni.”

Egy Magyarországon élő amerikai filológus, Jimmy is hasonló okokra vezeti vissza a nyelvek iránti szenvedélyét. „A nyelvek iránti rajongásom nálam pusztán pszcihológiai motiváción alapul. Bár nem voltam egyke, de majdnem. A testvéreim sokkal idősebbek nálam, és ezért mindig úgy éreztem, hogy kicsit egyedül vagyok, kívülálló vagyok. Éppen ezért kiskorom óta állandó törekvésem volt, hogy végre betörjek, bekerüljek valami közösségbe. Ehhez kapóra jött, hogy gyerekként rábukkantam egy kétnyelvű francia könyvre, és mivel úgy éreztem, hogy a francia olyan, mint egy kód, amit meg kell fejteni ahhoz, hogy bekerüljek valakik közé, egy addig ismeretlen vérkeringésbe, elkezdtem megtanulni, megfejteni a franciát. Ez a kódfejtésre való vágy mind a mai napig megvan bennem, és ez motivált a magyar elsajátításában is. Amikor Magyarországra költöztem, azonnal meg akartam érteni, mi ez a hablaty itt körülöttem.”

Szinte felesleges mondani, hogy egy több nyelven beszélő embernek jobbak a kilátásai egy állásinterjún, de a poliglott életformának komoly élettani hatásai is vannak. Mostanra bizonyított tény ugyanis, hogy a nyelvtanulás késlelteti a demenciát, az időskori szellemi leépülést. Ellen Bialystok, a kanadai York Egyetem munkatársának és kollégáinak publikációja szerint azoknál az embereknél, akik legalább két nyelven folyékonyan beszélnek, nagyjából öt évvel később jelennek meg a demencia első tünetei, mint például a gondolkodás lassulása, a tájékozódóképesség vagy a memória rosszabbodása. Azoknál a York Egyetem kutatásában résztvevő személyeknél azonban, akik három nyelven is tudnak kommunikálni, a megfigyelések szerint átlagosan 6,4 évvel tolódott ki az egészséges szellemi működésük időbeli kerete. Ráadásul az olyan tesztalanyoknál, akik négy vagy annál is több nyelven beszélnek, az átlaghoz képest kilenc évvel később jelentkezett először memóriazavar.

Nincsenek csodaappok, sem csodatanfolyamok

Ezekután kinek ne jönne meg a kedve a nyelvtanuláshoz?! Viszont nyelvet tanulni időnként még a poliglottoknak is hajmeresztő feladat, mert abban mindannyian egyetértenek, hogy ha az ember nem az anyatejjel szívja magába a különböző nyelveket, akkor a nyelvtanulás hatalmas elszántságot igényel és áldozatokat követel. Ahogy Jimmy mondja, felnőttként új nyelvet elsajátítani rendkívül természetellenes folyamat. Míg gyerekként egy olyan komplett rendszert, mint a nyelv, anélkül is meg tudunk tanulni, hogy értenénk a szabályait, addig pár évvel később a nyelvtanulás szabályok bemagolása nélkül már nem lehetséges. Mégis akad pár módszer, amelyekkel hatékonyabbá, sőt élvezetesebbé tehetjük a tanulást. Következzen itt néhány tanács poliglottoktól a leendő poliglottoknak:

• Kezdjük a legelején, a nyelv kiválasztásánál. Alex szerint a siker kulcsa, hogy mindenképpen olyan nyelv mellett döntsünk, amelyet biztosan rendszeresen fogunk használni. Vannak például barátaink, ismerőseink, akikkel tudjuk gyakorolni az adott nyelvet, vagy esetleg sűrűn utazunk az érintett országba.

• Bálint szerint „valahogy gyökeret kell verni a nyelvben”, ami annyit tesz, hogy embereken, a kultúrán keresztül kapcsolódnunk kell hozzá. A választásnál fontos szempont, hogy ne csak a nyelv iránt, hanem az adott kultúra iránt is érdeklődjünk. Anna esete remek példa lehet, ő anélkül lett perfekt franciából, hogy bármikor is élt volna kint, viszont az általános iskolai nyelvórákon kívül a francia regényekért is rajongott. Így aztán idővel – félig autodidakta módon, félig tanári segítséggel – olyan tekintélyes méretű francia szókincset halmozott fel, hogy mikor először ellátogatott Párizsba, a helyiek nem akarták elhinni, hogy egészen addig egyetlen napot sem élt Franciaországban.

• Ha már irodalom, akkor pedig érdemes megfontolni Jimmy tanácsát is, aki szerint nagyon hatékony, ha bemagolunk egy bekezdést vagy egy gyönyörű fél oldalt kedvenc regényünkből eredeti nyelven. „Ha azt el tudod sajátítani úgy, hogy az veled marad egész nap, akkor elcsodálkozol, hány aspektusa van a szövegnek, hogy a mondatszerkezeteket milyen más kontextusban lehet még használni, és természetesen bővül a szókincsed is.” Ezt megerősítendő, Gergő például angol nyelvű rajzfilmekből, videojátékokból és javarészt fantasyirodalomból annyira magába szívta az angolt, hogy immár nemcsak anyanyelvi szinten beszéli, hanem állítása szerint szókincse bőven vetekszik a magyaréval. „Az irodalomnak köszönhetően az angol nyelvkészletemnek van egyfajta grandiózussága, teli van Shakespeare-t verdeső kifejezésekkel” – fűzi hozzá.

• Sokan megfeledkezünk róla, de nem elég csak időt szánni a nyelvtanulásra, hanem minőségi időt kell rá fordítani – ezt már Bálint emeli ki. Nem lehetetlen, mondjuk, a nulláról eljutni középszintre egy év alatt, de ahhoz mindennap le kell ülni a könyv fölé. „Kizárólag akkor vágjunk bele egy ilyen nagy kalandba, ha előtte mérlegeljük: van-e másfél óránk naponta arra, hogy tiszta fejjel, kipihenten, jóllakottan, csendben, fókuszáltan, ne másnaposan foglalkozzunk azzal a nyelvvel, amelyet meg akarunk tanulni? El kell felejteni a csodaappokat meg a csodatanfolyamokat, mégcsak zseninek sem kell lenni egy nyelv gyors megtanulásához, ez alapvetően csak a hozzállásról szól, bármekkora klisé is ez.”

• Érdemes már az elején leszögezni azt, hogy mit NE csináljunk a nyelvtanulás során. Bálint mindenképpen azt tanácsolja, hogy például ne essünk túlzásokba, maradjunk mértéktartóak. Fontos, hogy ne legyenek túl nagy elvárásaink magunkkal szemben, nem kell tehát rögtön az elején megcélozni az anyanyelvi szintet. „Én például sokszor kiégtem a nyelvtanuláskor, mert túltoltam. Egy idő után utáltam elővenni a könyvet, és nem értettem, hogy miért csinálom még mindig. Ezt az állapotot érdemes elkerülni, mert hosszú időre elveheti a kedved a nyelvektől.”

• Ha pedig valaki a magyaron kívül eddig semmilyen más idegen nyelvet nem tanult, akkor annak itt egy utolsó jó tanács: sokak szerint kezdésnek megfelelő lehet az eszperantó, mert az rettentően egyszerű nyelv, ugyanakkor megadja a nyelvtanulás alapjait, amelyeket viszont később, más nyelveknél is lehet hasznosítani.

Forrás: Origo / Kép: doulingo /

Share Button

További Hírek:

Leave a Comment