You are here
David Goodhart brit újságíró a Brexit utáni új politikai törésvonalba helyezi el a francia sárgamellényeseket EU 

David Goodhart brit újságíró a Brexit utáni új politikai törésvonalba helyezi el a francia sárgamellényeseket

A peremvárosi és vidéki Franciaországon szerveződő sárgamellényesek mozgalma az olyan, gyökereihez ragaszkodó állampolgárok közössége, akiknek identitását egy konkrét helyhez való ragaszkodás határozza meg szemben a globalizált világpolgárokhoz, akik mindenhol otthon tudják magukat érezni – véli David Goodhart brit újságíró a Le Monde című napilapban közzétett interjúban. Goodhartnak 2017-ben megjelent The road to somewhere című könyve a francia politikusok bibliája lett az új politikai törésvonalak elemzéséhez.

David Goodhart szerint a korábbi jobb-bal politikai megosztottságot felváltotta a bárhol-valahol ellentéte, amely az új globalizált gazdasági rendbe illeszkedő és a társadalmi nyitottságot támogatók, illetve elutasítók ellentétére épül.
Az üzemanyagárak adóemelése ellen a közösségi oldalakon spontán szerveződő, vezetők nélküli apolitikus, a gépkocsikban kötelezően tartandó, sárga láthatósági mellényről elnevezett sárgamellényesek a brit gondolkodó szerint “azok, akik valahonnan nézik a világot”, és ők alkotják a “valahol-csoportot”. Területileg beágyazottak, kevésbé mobilak, falvakban és a nagyvárosoktól távoli elővárosokban élnek, nem ellenzik a környezetvédelmet, de nem értik, hogy miért kell annak az árát nekik megfizetniük, amikor ők autó nélkül nem tudnak közlekedni.
“Miért a periférikus Franciaország kisembereivel kell megfizettetni a párizsi burzsoá ökológiát?” – ez a sárgamellényesek alapvető kérdése Goodhart szerint. A brit újságíró arra is felhívta a figyelmet, hogy a sárgamellényesek nem forradalmárok, hanem “többségében korrekt keresetű középosztálybeliek, akik még nyaralást is megengedhetnek maguknak”. Ugyanakkor meg kell érteni azt is, hogy az áremelések elleni tiltakozásnak nemcsak gazdasági, hanem kulturális és pszichológiai dimenziói is vannak.
A “bárhol-csoporthoz” tartozó világpolgárok a lakosság negyedét teszik ki, és többségében képzett és mobilis emberek, akik nem annyira ragaszkodnak egy-egy területhez, nyitott értékrendjük van, autonómak és az önmegvalósításra törekednek. Nem kisebb munkákból élnek, hanem karriert építenek, amit a szakmai és képzettségi sikereiknek köszönhetően tudnak megvalósítani. Az identitásuk változó, alkalmazkodó és a szociális tőkéjüknek köszönhetően bárhol boldogulni tudnak a világban. Velük szemben állnak a valahova tartozók, akik a lakosság mintegy felét jelentik. Az ő identitásukat egy adott helyhez való tartozás határozza meg és kevésbé tanultak. A hely, ahol élnek meghatározza az életmódjukat, az értékeiket. Az elmúlt évtizedek gyors társadalmi változásai zavarják őket, periférián érzik magukat, úgy érzik, a hatalom nem foglalkozik velük és az a benyomásuk, hogy az életük értelmét vesztette – hangsúlyozta a brit gondolkodó.
Úgy látja, hogy a modern nyugati államokban abból fakadnak a feszültségek, hogy jóllehet a politikai demokráciában mindenki egyenlő a törvény előtt és a szavazati joga által, de a jövedelmi egyenlőtlenségek és a státuszbeli különbségek nem csökkenek. Ráadásul Franciaországban, amely gazdasági szempontból viszonylag egalitárius társadalom, a szociális mozdulatlanság nagyon erős. Azért hiba azt követelni az elit részéről, hogy a mobilitás általánossá váljon, mert az kíméletlenül megosztja a társadalmat és nem biztosít semmilyen védelmet a veszteseknek.
“A piacgazdaság jelenleg elfogadható, de a piactársadalom viszont nem” – véli Goodhart.
Az újságíró szerint a valahol-közösség a bevándorlást is azért látja fenyegetésnek, mert a bevándorlók máshonnan jönnek. A tömeges bevándorlás számukra a túl gyors változás és az életmódjukkal szembeni tisztelet hiányának a jelképe. Számukra a határok megnyitása semmilyen előnnyel nem járt, hanem inkább a munkakörülményeik romlásával és a szociális juttatások csökkenésével, a lakóhelyük megváltozásával járt, és kizárólag a munkáltatóik húztak hasznot belőle.
A valahol-csoport, azaz a sárgamellényesek “se nem liberális, se nem illiberális, megfelelő populisták, akik számára a lakóhelyük, a nemzeti határaik stabilitása nagyon fontos” – mondta Goodhart. Véleménye szerint Donald Trump amerikai elnökké választása és a Brexit-népszavazás, valamint az európai populizmusok tiltakozások az ellen, hogy a bárhol-kategóriába tartozók saját érdekeik szerint szervezik meg a társadalmat. Úgy látja, hogy a progresszívek és a nacionalisták közti ellentétet hirdető Emmanuel Macron francia államfő sem folytathat a franciák többségével ellentétes politikát, a liberális intézkedéseket nem erőltetheti rá a honfitársaira, hanem meg kell győznie őket azok értelméről.

mti / nepszava

Share Button

További Hírek:

Leave a Comment