You are here
A fák titkos életéről írt könyvet egy német erdész Könyv Kultúra 

A fák titkos életéről írt könyvet egy német erdész

A fák titkairól Peter Wohlleben német erdész, az Aacheni Egyetem tudományos kutatója írt könyvet. Összeállításunkban ebből emeltünk ki néhány érdekességet, amelyek első olvasásra talán nemcsak meghökkentőnek, de egyenesen hihetetlennek tűnnek.

Beszélgetnetnek egymással

A kommunikáció nem csak hallható szavak útján történhet. Az afrikai szavannákon például „beszélgetnek” egymással az ernyő-akáciák: ha a zsiráf a leveleiket rágcsálja, akkor a fa olyan keserű anyagot kezd el termelni, amely visszatartja a hosszú nyakú emlőst attól, hogy teljesen megkopassza. Azt gondolhatnánk, ha a levelek egy idő után keserűvé válnak, akkor a zsiráf egyszerűen elsétál a következő fáig. Ám a zsiráf ezután rendszerint elbaktat egy olyan fáig, amely legalább 100 méter távolságra van az előzőtől. Hogy miért? Mert 100 méteres körzetben minden egyes ernyő akáciának egyformán keserű lett hirtelen a levele, még akkor is, ha a zsiráf még csak meg sem kóstolta!

Szociális lények

A fák tudják, amiről mi, emberek gyakran megfeledkezünk: mindannyian egymásra vagyunk utalva! Ezért sok fa létesít összeköttetést a többi fával a gyökerei segítségével a föld alatt. Ha bajba kerül a szomszéd, például megbetegedik vagy nem jut elegendő tápanyaghoz, akkor a többiek átpumpálják neki, amire feltétlenül szüksége van. Vészhelyzet esetén így látják el egymást a fák. Ez olyan, mintha tudatában lennének annak, hogy a fák társulása és az élőhely együttese mint erdei ökoszisztéma csak így képes fennmaradni.

Vannak barátaik

A tölgyek szeretik, ha terebélyes fakorona öleli körül őket. Előfordul azonban, hogy egy-egy közeli fát barátjuknak fogadnak. Ilyenkor ezek irányában hagynak elegendő helyet ahhoz, hogy ő is élhessen, lélegzethez jusson, inkább a maradék három irányban terjeszkednek. Gyakori az is, hogy a gyökereik révén is összeköttetésben vannak. Néha az is megesik, hogy elpusztul az a fa, amelynek „meghalt” a barátja, mert például kivágták.

Szeretik a gyerekeiket

Persze hogy vannak a fáknak gyerekei! Sőt gondoskodnak is az utódaikról! Fák esetében nem tanácsos túl gyorsan „felnőni”, az ég felé törni, mert az ilyen megnyurgult csemeték nem elég ellenállóak, nem képesek épségben átvészelni a negatív környezeti hatásokat. Ezért a „jó” faszülők a saját koronájukat borítják a gyermekeik fölé. Az anya sűrű levélzete csak épp annyi napfényt enged át, hogy a csemete lassan fejlődjön. Minden más tápanyaghoz, amire szüksége van, hozzájuthat a mamájával összeköttetésben álló gyökerein keresztül. Wohlleben erdész szerint ez pontosan úgy működik, ahogy az embereknél az anya szoptatja a csecsemőjét.

Nem felejtenek

A fáknak kiváló a memóriájuk, főleg a kellemetlen helyzeteket nem felejtik el soha. Ha egy fa túl kevés vízhez jut, akkor megfeszül, és elreped a kérge. Ez pedig egy fájdalmas folyamat! Ám a fa tanul az esetből, és a következő tavasszal már annyi vizet raktároz el a belsejében, amennyit csak tud, és nagyon takarékosan osztja be az év folyamán.

Magyarul az első: Peter Wohlleben (54) jelenleg az Eifel-hegységben vezet egy környezetbarát erdőgazdaságot, ahol az őserdők visszaállításán munkálkodik. Számos tévéműsor vendége, előadásokat tart és gyakorlatokat vezet; több erdővel és a természetvédelemmel foglalkozó mű szerzője, amelyek közül A fák titkos élete című az első.

Forrás: blikk.hu Fotó: 108.hu

További Hírek:

Leave a Comment