You are here
A Földnek tényleg van szíve: pulzál a mágneses mező Érdekességek 

A Földnek tényleg van szíve: pulzál a mágneses mező

A Föld mágneses mezejéről gyűjtött műholdas adatokkal térképezték fel az óceánok fenekét. “Mint egy szívverés”, olyan periodikusan változik a mágneses mag felszíne, áramlásai révén pedig látható a pulzálása – közölték az Európai Űrügynökség (ESA) kutatói az Európai Geotudományos Unió (EGU) bécsi találkozóján.

A mágneses mező megvédi a Föld felszínét a világűrből érkező töltött részecskéktől, amelyek a napszél hatására sodródnak a Föld irányába. “E nélkül a védelem nélkül a légkör, ahogyan mi ismerjük, nem létezhetne, és lehetetlen lenne az élet a Földön” – mutatnak rá a kutatók.

A mezőt nagyrészt a Föld belsejében “örvénylő folyékony jégóceán” képezi, amely úgy hat, mint egy kerékpár gigantikus dinamója. A mágneses mezőhöz hozzájárulnak a földkéreg sziklái, az ionoszféra elektromos áramlatai és az óceánok. Ereje és iránya állandó áramlásban van. Jelenleg sűrűsödnek a gyengülésére utaló jelek, ennek okai egyelőre ismeretlenek.

Az ESA a Swarm-misszió keretében 2013-ban három műholdat küldött az űrbe, melyek többek között azért keringtek a Föld körül, hogy pontosabban megvizsgálják mágneses mezejét. Két szonda először 460 kilométeres magasságban volt, jelenleg 300 kilométer magasan vannak, a harmadik 530 kilométer magasan kering. Különböző magnetométerekkel és más mérőműszerekkel azonosítják a Föld mágneses mezejéhez hozzájáruló különböző áramlatokat a Föld belsejében, illetve felszínén, és meghatározzák az erejüket is.

Bár az óceánok nem túl nagy mértékben járulnak hozzá a mágneses mezőhöz, a Swarm adatai új információkkal szolgáltak a földkéregről – mondta Rune Floberghagen, az ESA missziójának menedzsere. A sós víz vezeti az elektromos töltéseket és árapálymozgása hatására kicsi, de mérhető mágneses jel keletkezik. E pulzálás révén – hasonlóan az orvostudományban végzett mágneses rezonanciavizsgálatokhoz – megvizsgálható az óceán feneke.

A Swarm-adatok révén feltérképezték a 72 kilométer mélységben lévő meleg, viszkózus asztenoszféra és a hűvös litoszféra közötti határvonalat. Háromezer kilométer mélyen, a Föld mágneses magjában, ahol tízszer nagyobb a mágneses erő, mint a felszínen, periodikus változások is láthatóak – emelte ki Floberghagen. A szakértő ezt a mintázatot hasonlította a szívdobbanáshoz.

Érdekesvilág.hu / Fotó: IBTimes UK

További Hírek:

Leave a Comment