You are here
Mi a feladatunk a földön? Innen tudod, min kell dolgoznod az életedben Egyéb 

Mi a feladatunk a földön? Innen tudod, min kell dolgoznod az életedben

Ez a 12 elsődleges életfeladat!

Amikor megszületünk, akkor valójában már számos belénk épített rezgést hozunk magunkkal, amik eredete a múltban gyökerezik. Testet öltünk, és olyan főcsapásokon indulunk el az életben, amiknek az alapköveit mi magunk fektettük le pusztán azzal, akik vagyunk. A feladatunk, hogy végigmenjünk ezen az úton, és ezzel feloldjuk azokat a problémákat, amiken éppen dolgoznunk kell.

Hogy mi biztosítja, hogy nem térünk le az útról? Kapcsolatok, barátok, család. Bármilyen emberek is vannak körülöttünk, nem véletlenül vannak ott. Te hagyod meg nekik a teret, és te vonzod magadhoz őket. A véletlennek tűnő nagy találkozások, még ha soha többet nem is látjuk az illetőt, mindig nyomot hagynak. Így emlékeztetnek és figyelmeztetnek minket, hogy mit kell tennünk.

Azonban az emberi életnek is megvan a maga rezgéstartománya, és így a saját feladatköre is, amiket sosem hagyhatunk figyelmen kívül. Már a tény, hogy emberek vagyunk, ad tanulni valót! Minden létsíknak megvannak a maga szenvedései, és tanulásai, feladatai és képességei, amiket használhat helyesen, vagy eltékozolhatja.

„Életfeladataink felismeréséhez, teljesítéséhez a leggyakrabban emberi kapcsolatokat, megállapodásokat hívunk segítségül. Kapcsolataink minden esetben a mi belső világunkat

A tizenkét elsődleges életfeladat:

– Elfogadás

– Alkalmazkodás

– Lét-ezés

– Jótékonyság

– Kommunikáció (szívből jövő)

– Alkotás (erőmegtartás)

– Körülhatárolás (a saját energia megtartása)

– Integritás

– Szeretet

– Bizalom

– Igazság (saját)

– Kegy

Elfogadás: Az elfogadás nem csak mások elfogadását, vagy egy helyzetre való nyitottságot takar. Saját magunk elfogadása is ide tartozik! Meg kell tanulnunk elengedni, és meg kell tanulnunk megbékélni a világgal. Ez csakis akkor lehetséges, ha megbékélünk magunkkal. „Az egyenlet egyszerű: ha több sikerre vágynak az életükben akkor saját valóságuk megteremtésének személyes felelősségét is fel kell vállalniuk. Az vagy, ami a gondolataid. A külsőd a belső világ tükörképe.”

Alkalmazkodás: Az alkalmazkodásra azért van szükség, mert a világ folyamatos változásban van. Ez mindennek az alapköve, ez maga a létezés. Aki ezt nem tudja elfogadni, és nem képes alkalmazkodni a helyzetekhez, az sosem fog tudni tovább lépni. „ A legtöbben úgy érezzük, ha nem tudjuk, mi fog történni, kicsúszik kezünkből az életünk irányítása. Valójában, ha úszunk az áramlattal, a változás harmóniáját követjük, akkor a lelkünk irányítja az életünket. Az egó az, amely úgy gondolja, hogy az irányítás feladása az erőtlenséggel egyenlő. „

Létezés:

„Minden egy. Azok az emberek, akik ezen az elsődleges életfeladaton dolgoznak, azt érzik, hogy találniuk kell valamit, tenniük kell valamit vagy valamilyen módon ki kell egészíteniük önmagukat egy másik ember vagy tevékenység által, hogy teljesnek érezhessék magukat.” Meg kell értenünk, hogy a létezés, maga a teljességgel való azonosulás. Ezt akkor érjük el, amikor harmónia van a lelkünkben.

Jótékonyság:

„Ez az életfeladat nagy jelentőséggel bír az emberangyallá válás folyamatában. Minél nagyobb a fejlettségi szintünk, annál inkább felismerjük, hogy amit teszünk, mindenki másra is hatással van a Földön és azon túl. Az igazi jótékonyság nem azonos az adományozással, hanem azt jelenti, hogy tiszteljük a többi emberhez, a világ minden létezőjéhez fűződő kapcsolatot, és minden megnyilvánulásunkban gyakoroljuk ezt a tiszteletet.”

Kommunikáció:

A kommunikációnak sok formája létezik. Ha festünk egy képet, akkor is kommunikálunk, ha verset olvasunk, akkor is. De még az is kommunikáció, ha valakire rámosolygunk. A kommunikáció nem más, mint tapasztalatok, gondolatok és érzelmek megosztása másokkal. Az a fontos, hogy szívből jöjjön. Kiemelkedő szerepe van a kapcsolatokban. Aki ezzel az életfeladattal foglalkozik, az általában itt érheti tetten, hogy küzdeni kell, hogy megértsék, vagy megértsen másokat. Neki meg kell tanulnia, hogy őszintén kell megnyilvánulnunk másokkal szemben.

Alkotás:

Megint másoknak problémája lehet az önkifejezés azon módjával, amit alkotásnak hívunk. Pedig mind teremtők vagyunk, akik még a gondolataikkal is teremtenek, változtatnak a világon. „Akik ezen a feladaton dolgoznak elsődlegesen tudatlanok saját alkotóképességeiket illetően. Előfordul, hogy alkotótevékenységük eredményéért más aratja le a babérokat, vagy nem tudnak érte viszonzást elfogadni, pedig amihez hozzányúl, erőfeszítés nélkül mestermű lesz, mégsem tud belőle megélhetést teremteni”

Körülhatárolás:

„Akik ennek az életfeladatnak az irányításával foglalkoznak, nagy érzelmi empátiával rendelkeznek, és sokan közülük gyógyítók. Olyan könnyedén és öntudatlanul mélyednek el mások érzelmeiben, gondolati sémáiban és energiájában, hogy gyakran fel sem ismerik, nem az ő saját energiájuk, amit érzékelnek. Ezek a lelkek gyenge vagy nem létező határokkal rendelkeznek.”

Integrálás:

Vagyis harmónia az énünkkel. Valaki akkor van harmóniában saját magával, ha amit mond, cselekszik, gondol, és érez vagy hisz, ugyan azokat fejezik ki. Ha nem, akkor dolgoznia kell rajta, és az élet megpróbálja folyamatosan rávezetni, hogy mit kell tennie, hogy összhangba kerüljön magával és így a világgal is.

Szeretet:

A szeretet az egyik legfontosabb feladata létezésünknek. Ezen belül nem szabad elfelejtenünk, hogy saját magunkat szeretni ugyan olyan fontos mint másokat. „Ezen a feladaton dolgozó emberek életében gyakran visszatérő jelenség a félelem. A legtöbb esetben a magánytól való félelem motiválja őket. E feladat megoldásához több úton közelíthetünk. Az egyik, hogy kifejlesztjük az én szeretetének képességét. Ha magányt és hiányt érzünk, akkor valójában félünk. A félelem tehát a szeretet hiányát jelenti. A legnehezebb és legfontosabb megtanulnunk önmagunk szeretetét. Ám igazán, feltétel nélkül csak akkor szerethetünk másokat, ha szeretjük önmagunkat. Isten belül van, nem kívül. Sokan mondják, hogy keresik a szeretetet, miközben igazából keresnek valakit, aki szereti őket.”

Bizalom:

„A bizalom feladatkörét nehéz az irányításunk alá vonni. Ha pozitív módon akarjuk megtapasztalni ezt, akkor egy olyan személyt vonzunk az életünkbe, aki támogat és biztat minket, megerősít abban, hogy bármit képesek vagyunk elérni. …A feladat tehát megtanulni elfogadni és használni erőnket, bíznunk saját tetteinkben, önmagunkban. „

Igazság:

„Aki az igazság irányításán dolgozik, általában nehezen ismeri fel, hogy nehezen áll ki saját igazáért. Ez úgy nyilvánulhat meg, hogy hajlamos mások igazságát elfogadni, ahhoz igazodni. Általában folyamatosan kutatja a legújabb könyveket, friss fogalmakat, ötleteket, rendszereket, hogy követhesse őket. Amikor a feladat megoldásának kezdetén jár, képtelen teljes egészében őszinte lenni önmagához, így folyamatosan másokhoz próbálja önmagát viszonyítani.”

Kegy:

A harmónia minden létezővel. „A kegy a teljes irányításhoz vezető utolsó és egyben legszebb lépcsőfok. Ebben az életfeladatban az ember megtanulja, hogy igazából nem a cél a fontos. Az utazás maga, ami igazán számít, illetve az a kegy, mellyel megtapasztaljuk az utazást. Ennek az életfeladatnak a megértését segíti, ha feltesszük magunkat a kérdést: Milyen gyakran ébredünk úgy reggelente, hogy “szeretem az életem, alig várom, hogy meglássam, mit hoz a mai nap?”.”

Forrás: Blikk / Kép: Csillag Ősforrás /

Share Button

További Hírek:

Leave a Comment